A sushi szó önmagában az ecetes rizst takarja, mely ennek az ételnek az alapját adja, ugyanakkor általában véve ugyanezzel a szóval illetik a különböző variációkat is, mint például a maki vagy a nigiri. Rendszerint wasabival, garival („savanyított” gyömbér, receptjét megtalálod az oldalamon) és szójaszósszal (shoyu) szokás fogyasztani.
Nagyszerűségét szerintem egyszerűségének köszönheti, nincs túlbonyolítva, nem feltétlen szükségesek hozzá extravagáns alapanyagok, ugyanakkor ha igazán jó sushit akarunk enni, nem árt némi gyakorlás. Ez a cikk nem annyira a sushi elkészítésének módjairól fog szólni, sokkal inkább egyfajta útmutatónak szánom arra az esetre, ha még nem néztél volna farkasszemet ezzel a különlegességgel.

Legelőször talán elrettentően hathat, de érdemes megemlíteni egy fontos tényt. A sushi többnyire nyers halból készül (persze léteznek vegetáriánus sushik is), ezért minimális sanszot rejthet a fogyasztása különböző fertőzésekre (például ilyen a listeria monocytogenes), esetleg parazitákra. Sushit mindig csak és kizárólag frissen fogyasszunk, előre csomagolt megoldásoknak személy szerint nem vagyok híve. Ha sushi fogyasztásra adjuk a fejünket, ne spóroljunk rajta, érdemes jobb nevű és megbízható étterembe menni, ott nem fogunk csalódni a minőségben.

Hogyan kell enni a sushit?
Elsőre furának tűnhet a kérdés, de ha igazi élményt szeretnénk, érdemes betartanunk néhány szabályt. A sushit általában egy, esetleg két falattal kell elfogyasztani (kivéve a temakit, amit kettő, esetleg három falattal). A wasabit rá is kenheted a sushira (nagyon óvatosan, borzasztó erős, csak csínján vele), vagy elkeverheted a szójaszószban és ebbe márthatod bele a sushit (nigirit mindig a halas vagy zöldséges felével mártjuk). Ha a gyömbér ízével még nem ismerkedtél meg behatóbban, akkor belemárthatod a szójaszószba a gyömbérszeletet és ráhelyezheted a sushira (így kicsit enyhébb a gyömbér íze). A garit (gyömbér) hagyományosan arra szokták használni, hogy előkészítsük szánkat a következő falat előtt és ne keveredjenek túlságosan az ízek. Ha megettünk egy falat sushit, kapjunk be egy pici falat gyömbért és forgassuk néhány másodpercig a szánkban, majd nyeljük le és ezután lássunk hozzá a következő falathoz. Mindig lassan és az ízek harmóniájára figyelve fogyasszuk ezt a rendkívüli finomságot.

A sushi fajtái:

1. Maki / Makizushi: a makizushi talán a legtöbbek által ismert változat. Általában egyféle halat tartalmaz és/vagy zöldséget, melyet norival és rizzsel tekernek fel, majd pedig 3 vagy 6 részre vágnak fel. Ha még nagyon kezdő vagy a sushizás terén, ezzel érdemes kezdeni szerintem.
2. Nigiri / Nigirizushi: a nigirizushi nem más, mint egy hosszúkásabb alakú, kb. 5-6 cm-es rizsgombóc, melyre gondosan előkészített halat, párolt rákot vagy zöldséget, esetleg tojást fektetnek. Fontos, hogy ha szójaszószba mártjuk, akkor a halas felével tegyük azt, ne a rizst mártsuk meg, ugyanis akkor könnyen szét tud esni.
3. Temaki: annyiban hasonlít a makira, hogy ezt is noriba tekerik, de ebben az esetben egy tölcsért formáznak belőle és ebben helyezik el a különböző alapanyagokat. Általában akkora egy temaki, hogy egy-két harapással el lehessen tüntetni.
4. Urumaki: az urumaki lényegében ugyanaz, mint egy makizushi, azzal a különbséggel, hogy a rizs nem belül van, hanem kívül, a nori pedig a tekercs belsejében van. Ha úgy vesszük, ez egy kifordított sushi tekercs. Általában 2-3 alapanyag van a tekercsben és fél nori lapból készül. Egy urumakit 6 darabra szokás vágni.
5. Futomaki: a futomaki ugyanolyan, mint a maki, annyi különbséggel, hogy körülbelül még egyszer akkor. Ő a nagy tesó. Egy egész nori lapból készül, de 2-3, vagy sokszor még több hozzávalóból. Egy futomaki tekercset nyolc darabra szokás vágni.
6. Sashimi: a sushizás legtisztább és legeredetibb formájának tartják a sashimit, de kezdőknek nem igazán ajánlanám, erre egy kicsit rá kell gyúrni. A sashimi nyers tengeri herkentyűkből áll (direkt nem halat mondok, mert találkoztam már tintahalas sashimivel is, tehát maradjunk inkább a tengeri herkentyűnél) és rizs nélkül szokták tálalni. Otthon semmiképpen se álljunk neki elkészíteni, hacsak nem állunk a japán gasztronómia dobogójának tetején. Az alapanyagokkal nagyon gondosan kell bánni és mindennél fontosabb, hogy tökéletesen ismerjük azokat, a frissesség pedig az elsődleges tényező. Ha ilyet akarunk fogyasztani, akkor egy megbízható sushi éttermet kell felkutatnunk.

Ezek az alapvető típusok, melyek autentikusnak tekinthetők, bár ezeken kívül léteznek még különböző „extrák” is, mint például a sült sushi, amit tempurában sütnek ki (erről nem szeretnék komolyabban írni, mert még nem próbáltam ki, szóval nem lenne hiteles). Magam részéről bárkinek merem ajánlani a sushizást; nem pusztán egy finom étel, sokkal inkább egy szertartásos élmény, ami megtaníthat minket arra, hogyan élvezzük jobban azt, amit éppen elfogyasztunk. Egy szó, mint száz, sushira fel!